Mintha dacos ellenszegülése, minden ellenerővel szembeni kitartása, a világ logikája alapján felfoghatatlan derűje, életprogramjának következetes képviselete, élet és mű összeforrottsága lenne a legmaradandóbb hagyatéka. Valami alig érthető, nehezen utánozható, valami földöntúlinak ható, levezethetetlen. Az, hogy a mű mögött érdekes-e a szerző személye is, az, hogy ha a sorsot megismerjük, jobban értjük-e majd az alkotást, sőt hogy ez a kettő igazán csak "összeolvasva" érvényes-e, Hamvasra vonatkozóan egyértelműnek tűnik. Egy önkormányzat munkatársa egyszer, hivatalos megbeszélendőink vége felé járva váratlanul arról kezdett nekem beszélni, hogy esténként, amikor fárasztó munkanapja után hazatér kicsiny, földszinti és talán dohos lakásába (ahol válása óta egyedül él), órákon át repül a tenger felett. Egy pillanatig sem kételkedtem az állítása igazságában, bár azt nem egészen értettem, miért akarja egy ügyféllel tudatni, hogy noha heti negyven órán át egy szürke budapesti kerület lakáshivatalának ügyeit intézi, ez semmit sem árul el valódi egzisztenciájáról.
Társulat
A beérkezett műveket a Győrffy Ákos, Kőszegi Lajos, Stamler Ábel és Tóbiás Krisztián alkotta zsűri véleményezte, az eredményhirdetést március 18-án tartják Balatonfüreden, a Szőcs Géza Irodalmi Szalonban. A március 18-19. között zajló Hamvas Napok a hagyományos ráolvasással kezdődik, a Tagore sétányon álló Hamvas-hársra olvassák rá az író Fák című esszéjének egy részletét. Az európai kultúra válsága címmel Can Togay és Pröhle Gergely beszélgetését kísérhetik figyelemmel az érdeklődők, majd Király Nóra (ének, gótikus hárfa) és Nagy Csaba (lant) azaz a Vox Humana teremt reneszánsz hangulatot. Másnap, március 19-én, szombaton Szarvas József színész vezetésével séta indul a hangulatos Koloska-völgybe, ahhoz az ikonikus hársfához, amely Hamvas Fák című esszéjét ihlette. Itt Sava Babic műfordító emlékére palicsi pálinkával lehet majd koccintani. A folytatásban Kurucz Anikó: Hang, szó, személy című frissen megjelent kötetéről beszélget a szerzővel Várhegyi Miklós szerkesztő. A könyv Hamvas munkásságának tudományos igényű feldolgozása, művészetszemléletének, tudományképének és vallásfelfogásának áttekintése.
Ebben az évben szlovákul olvasták fel Hamvas Béla író fájánál esszéjét, amely a fák csodálatosságát méltatja. Az író, filozófus születésnapjára emlékezve a Hamvas Béla Asztaltársaság rendezett megemlékezést a Tagore sétányon, amelyen Szőcs Géza költő mondott ünnepi beszédet.
Hamvas Béla: Fák - megemlékezés Hamvas Béla születésének 124. évfordulójáról - YouTube
A merészség, amellyel mindent maga akar megítélni, és az elbizakodottság (? ), hogy erre minden téren képesnek is tartja magát. Emiatt nemegyszer úgy tűnik, mintha sokkal inkább médiumnak, az egyetemes bölcsesség csatornájának tartaná magát, mint töprengő, kétségekkel birkózó embernek. Közben azonban – nézzünk a szemébe, főleg a fiatalkori portréiéba – nőiesen lágy a tekintete, és mintha gyengének tűnne erre a világra. Így is volt: az 1. világháborúban, 18 évesen összeroppant, akárcsak már negyvenesként, 1944-ben, Budapest ostroma során, mint ő maga írja: "Naponta sírógörcs fogott el. Rettenetesen féltem" ( Naplók és jegyzetek, 2010). Pestre azonban már katonaszökevényként került, miután több alkalommal is komoly kurázsiról tett tanúbizonyságot – ám mindig a háborúval szemben, és nem a "művelőjeként" (ami szintén ellentmondott a háborúra vonatkozó elméleteinek): "Az ébredés nem absztrakt probléma, hanem konkrét egzisztenciális feladat. Az ébredés ma a háborún keresztül lehetséges" (A háború nagysága és az ember kicsinysége, 1943).
Hogy életének igazi tartalma egészen máshol van, s noha mindennapjai szűk ketrecbe zárják, esténként hozzá kerül a végtelen szabadságra nyíló ajtó kulcsa. "Aki több napos éhezés után / kenyérre gondol: / valódi kenyérre gondol" – írja Pilinszky. Ha a tengert, amelynek meg-megcsillanó hullámaiban gyönyörködve minden este boldog, mint illúziót, képzelgést, "olcsó vigaszt" lemetsszük a "valódi" életéről, igazabb képet kapunk-e a "látóról"? A "leleplezésnek" semmi értelme, és csak a saját szadizmusunkat és sekélyességünket bizonyítjuk vele. "Meditációs objektem" tárgya – ahogyan Hamvas mondaná – most az a kép, amelyen, talán Tiszapalkonyán, talán Bokodon egy padon ül, feltehetőleg a raktár előtt, amelyben dolgozott. Feltűnő vonásainak nemessége, az arcán ülő dac, öntudat. Száműzött fejedelem ül így, ilyen "csak azért is"-sel a tartásában. Szókratészi erőt érezni benne, a száműzöttsors önkéntességét. A rendíthetetlen hitet a jézusi szavakban: "Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de a lelke kárát vallja?
Ráolvasással, koncerttel és Koloska-völgyi zarándoklattal tehetik tiszteletüket a balatonfüredi Hamvas napok résztvevői a magyar irodalom kultikus szerzőjének emléke előtt. A március 18 és 19 között megrendezésre kerülő eseményen adják át az idén először kiírt Hamvas esszépályázat díjait is – olvasható a -n. A hazai irodalom és bölcselet egyik legnagyobb huszadik századi alakjára, a máig ellentmondásosan megítélt kultikus íróra, Hamvas Bélára emlékeznek meg Balatonfüreden. Újdonság, hogy a szellemóriás hagyatékát ápoló Hamvas Béla Asztaltársaság a Magyar Írószövetséggel és a helyi önkormányzattal közösen egy országos Hamvas Béla esszépályázatot írt ki, amelynek eredményhirdetését a Hamvas Napok keretében, Balatonfüreden tartják. – Az Európai kultúra válsága címmel hirdettük meg a pályázatot, ötven mű érkezett, ami még minket is meglepett. Úgy tűnik sikerült felkelteni az érdeklődést, ismert szerzők, de egyetemi hallgatók is küldtek pályaműveket. Hamvas a hazai esszéirodalom kimagasló alakja, a rá reflektáló pályázattal talán új lendületet tudunk adni a hazai esszéírásnak – így Cserép László, a Hamvas Napok szervezője.
Nem túlzás őt a bölcsességre törekvés szentjének nevezni, méghozzá a mindennapok szentjeinek csendesebb fajtájából, akik nem látványos csodatettekkel, hanem kitartásukkal, konok "egy-ügyűségükkel", a földi jutalmak hiányát már eleve vállaló hősiességükkel érdemelték ki az utókor tiszteletét. Jellemző, hogy Hamvas csak évtizedekkel a halála után, 1990-ben kapott Kossuth-díjat, de az is, hogy ez a szabálytalan "szentté avatás" azonnal a rendszerváltás után megtörtént. Túl nagy és jóvátehetetlen volt a bűn, ezért az új demokráciának azonnal bocsánatot kellett kérnie érte, hogy a világ rendje helyreálljon, és legalább enyhüljön a szégyen. Hamvas hősiessége annak tudatában különösen is becsülendő, hogy az ellenállás mellett valóban semmi más nem szólt, mint a meggyőződése; annak tudata, hogy neki van igaza, hogy minden külső körülményt mellőzve a maga útját kell járnia. A sikerre semmi esélye sem volt, vagyis a kudarc biztos tudatában maradt mindvégig kitartó. Arany látta ilyennek az eposzi hőst Zrinyi és Tasso című tanulmányában: "A drámai hős felidézi a sorsot maga ellen, dacol, küzd vele, s e küzdés alatt bámulatos erőt fejt ki; de mihelyt a fátum legyőzhetetlen voltát megismeri, azonnal zsibbad erélye, vergődik ugyan még, de csak magát hálózza be vergődése által s küzdelme nem küzdelem tovább, hanem a haldokló vonaglása.
- Fák hamvas béla gimnázium
- Kispest.hu - Nem üzleti célú közösségi, szabadidős szálláshelyek nyilvántartásba vétele
- Sorozatbarat club hu
- Győrffy Ákos: A valóságos nyelv – Hamvas Béla emlékezete | Mandiner
- Fák hamvas béla út
- Fák hamvas béla tarr
- Fák hamvas bela
- Törölt facebook fiók visszaállítása ingyenes
- Jonagold alma jellemzői 2
- Adidas női cipő deichmann obuv
Kívánhat-e többet egy alkotó csaknem nyolcvan évvel később? * Lelki szemeimmel legszívesebben a Szentendre melletti Kőhegy kertjében látom őt, noha már oda is "száműzetésbe" vonult, kényszerből lett gazda. Mégis: boldog lehetett abban a kertben, hiszen még élete utolsó évében is házat épített volna arrafelé, külön bejáratú paradicsomában. Sok írását ihlette a kert, a kerti munkák, a zöldségek és gyümölcsök, a kertészkedés témája – gondolom, azt mondanom sem kell, hogy szintén minden esetben bölcseleti vonatkozásúakat, egyetemes igazságokra rávilágítóakat. És ez valami egészen sajátosra mutat rá vele kapcsolatban. Arra, hogy minden hátrányt előnyére fordított, hogy valóban a legmélyebben hitte és kutatta az örök hagyományt. Kitartott az egyetemes bölcsesség iránti szenvedélyben, amely éppúgy ott lehet a szőlőszemekben, a lombok susogásában, mint a margóra szorítottságban, az üldözöttségben és egy szentendrei kertbe száműzött könyvtáros reggeli készülődésében, majd első kapavágásában. Fotók forrása: